- Nem látom - mondta Matyi, ezért a szemorvos egy másik betűre mutatott a pálcával. - És ez?
- Ezt sem látom - válaszolt mogorván a fiú.
- És ez?
- Azt hiszem, hogy „T”. Vagy inkább „C”?
- Iiiigen - mondta az orvos, rátett Matyi orrára egy nagyon mulatságos szemüvegkeretet, s lencséket illesztett bele.
- Most olvasd.
Ó, hát egészen más. Matyi minden nehézség nélkül el tudta olvasni még a legkisebb betűket is, és roppant meg volt elégedve magával, egészen addig, amíg az orvos át nem nyújtotta Nagyinak a receptet, és azt mondta:
- Matyinak szemüveget kell hordania. És nemcsak az iskolában, hanem állandóan. Állandóan! Ellenkező esetben tovább romolhat a látása.
- Jó, hordani fogja. Köszönöm és viszontlátásra – mondta Nagyi.
Matyi nem mondta sem azt, hogy „köszönöm”, sem pedig hogy „viszontlátásra”, hanem kirohant a rendelőből, mint a szélvész és mindjárt az ajtó mögött belerúgott a falba.
- Eszembe sincs! - tört ki. - Hogy Gyuri kiröhögjön? Hogy csúfoljanak? Nem fogok soha szemüveget hordani!
Így kezdődött a veszekedés. Majd hat napon át tartott. Nagyi kérlelt és magyarázott. Apu pedig kiválasztott a szemüvegesnél egy jópofa keretet, amelyet Matyi nagy kegyesen felpróbált, de a végén megjegyezte:
- Úgy sem fogom hordani - mire anyu majdnem elsírta magát.
- Mi van veled mostanában? - kérdezte Gyuri. - Miért jársz olyan fancsali képpel?
- Semmi közöd hozzá - válaszolt Matyi udvariatlanul, és Gyuri megsértődött.
A sors azonban kegyetlen volt és sehonnan sem érkezett segítség. A hatodik napra a szemüveg elkészült és föl kellett vennie.
- Nézd meg magad, milyen jól áll - kedveskedett Nagyi, de Matyi nem hitt neki. - Na, nézd csak, úgy nézel ki, mint...
- Egy majom! - vágta rá az unoka és Nagyi egészen elkedvetlenedett.
Otthon Matyi még véletlenül sem nézett bele a tükörbe. De amikor ránézett a tévére! - Ó, hát ez egészen más.
Ezek szerint nem a készülékben volt eddig a hiba. Most, szemüvegben, mennyivel jobban látta a képet. Írni is könnyebb volt, az olvasásról már nem is beszélve. Jól láthatóak a betűk, kifejezőek a rajzok... De mi lesz az iskolában! Mindenki rajta fog röhögni, nem hagyják majd élni! És másnap reggel Matyi mérgesen és elkeseredetten ment iskolába, fülében pedig még ott csengett apu hangja:
„Ha megtudom a tanárnőtől, hogy levetted a szemüveget, akkor megnézheted magad!”
Az osztályban kiabált és rohangált mindenki, mint mindig. Aztán következett az óra, majd szünet, majd megint óra, és megint szünet. Matyi egy ötöst is kapott matekból, mert végre jól látta, mit ír a tanárnő a táblára, és jelentkezhetett. Azután megint szünet volt.
Még mindig nem vett észre senki semmit. Végre már maga Matyi nem bírta tovább. Odament a beszélgető fiúk csoportjához és megkérdezte:
- Nem látjátok, vagy mi van?
- Mit nem látunk?
- Hát, hogy szemüvegem van.
- Na és? - kérdezte Sanyi.
- Egészen jól áll - jegyezte meg Gyuri.
- Petinek is van szemüvege - tette hozzá Jóska.
És Matyi most vette csak észre, hogy hiszen Jóska is hord szemüveget! És Jolánka is! Meg Zoli is! Hogy ezt eddig nem is figyelte meg! Akkor egyszer csak olyan égő lett, hogy azt a hat napot végig- veszekedte. Tulajdonképpen nem is volt miért...
Kérdések:
Irena Landau elbeszélésében a szemüvegről van szó, de hiszen több olyan dolog is van, ami miatt valaki szégyelli magát, ami megkülönbözteti őt másoktól, ami miatt nevetségesnek érzi magát. Vegyétek ezeket számba: nemcsak szemüvegesek vannak, hanem kövérek, esetlenek, testi hibásak, elbámészkodók, fogszabályzósak és még sok más, magát szerencsétlennek érző gyerek. A környezetük, az osztály hogyan szokott viselkedni velük? Mindig mindenki olyan megértő, mint a Matyi osztálytársai?
És ahol nem, ott mi történik? Hogyan lehet válaszolni, ha a fent felsorolt tulajdonságok miatt valakit kicsúfolnak vagy kiközösítenek? Ismertek-e ilyen példákat? És azok a csúfnevek, amelyeket ti is használtok? Elgondolkodtatok-e bármikor is azon, milyen bántó lehet annak, akit így kicsúfolnak? Vagy talán valamelyikőtökre aggattak már valami csúfnevet? Milyen érzés ezt nap mint nap megvetően, lekicsinylőén kiejtve hallani?
Nekünk, keresztényeknek mi a viselkedési elvünk ilyen esetekben? Jézus hogyan bánt a betegekkel és a hátrányos helyzetűekkel? Milyen példát és mintát hagyott nekünk? Milyen evangéliumi jeleneteket tudnátok idézni ennek indoklására?
