Apa és fia beszélgetése a fogyasztói magatartásról:
- Apu, mi az a „fogyasztói életszemlélet”?
- Hát úgy egyszerűen mondva, ez olyan magatartás, hogy kidobjuk a még jó, de már régi dolgainkat, és megvesszük az újakat akkor, amikor nincs igazán szükségünk rájuk.
- Új dolgokat megvenni helytelen?
- Amíg jó és használható a régi - helytelen. Lehet, hogy az az új, amit megveszünk, tökéletesebb lesz, mint a régi, mégse dobjuk el a régit, de még használhatót úgy, hogy nem gondoljuk végig: ennek még értéke lehet nálunk szerényebb körülmények között élő ember számára. Szóval - pazarlás mindig újat és újat venni, amíg a régi teljesen jó.
- Akkor az emberek miért vesznek folyton új dolgokat?
- Mert elszédíti őket a sok reklám, és főleg az, hogy a reklámokban az „új” szónak más értelme van.
- Milyen más?
- A reklámok mindig azt akarják sugallni, hogy az új egyszersmind tökéletesebbet és nélkülözhetetlent jelent.
- Tehát nem jó, ha arra törekszünk, hogy valami jobb és tökéletesebb legyen?
- Dehogynem. De az életünk célja mégsem az, hogy egyre jobb és tökéletesebb tárgyak vegyenek körül bennünket, hanem az, hogy mi magunk legyünk egyre jobbak és tökéletesebbek.
- Akkor az emberek miért foglalkoznak inkább az egyre jobb és tökéletesebb tárgyakkal?
- Azért foglalkoznak inkább tárgyakkal, mert vagy egyáltalán nem hisznek Istenben, vagy ha hisznek is, életükben kevésbé fontos helyet jelölnek ki a számára.
- És attól boldogok lesznek, ha sok-sok új tárgyat vesznek?
- Azt hiszem, nem boldogok, mégpedig azért nem, mert ha az anyagi vágyaik teljesen kielégülnének, akkor unatkoznának, ha pedig nem elégülnének ki – akkor szenvednének. Ettől is, attól is menekülnek. Szüntelenül változásokat keresnek, azaz az életüket folytonos szerzésre rendezik be.
- És akkor ennek soha sincsen vége?
- Tulajdonképpen nincs, mert minél többet birtokolnak, annál többre vágynak, miközben a valódi - de gyakran meg nem nevezett vágyaik - nem teljesülnek, mert nem ismerik őket fel magukban.
- És melyek azok a meg nem nevezett vágyak?
- Ezek csak a lelki életet nem élő emberek számára rejtettek. De aki hisz Istenben, az mindenképpen ismeri a legnagyobb emberi vágynak a nevét: a szeretetét. Minden ember leginkább arra vágyik, hogy szeressen valakit, és hogy őt is szeresse valaki. Ezt pedig semmilyen anyagi bőség nem képes nyújtani.
Kérdések:
Először beszélgessetek a fenti szövegről — minden szó érthető benne? Tudtátok-e követni a gondolatsort? Ha nem, kérjétek a klubvezetőt, segítsen a párbeszéd értelmezésében.
Ti hogyan válaszolnátok a fiú kérdéseire az apa helyében? Egyetértetek-e a válaszokkal? Vagy másképp vélekedtek erről a kérdésről?
Most beszélgessetek saját anyagi vágyaitokról (vágyni valami tárgyra egyáltalán nem helytelen, sőt, nagyon is természetes dolog). Hol helyezkednek el az anyagi természetű vágyaink egyéb törekvéseink között? Uralkodnak-e az életünkben? Lehet-e egy keresztény fő célja a meggazdagodás? Mit ír róla a Szentírás? Milyen eseményt, mondást, tanítást juttat eszetekbe a gazdagsággal kapcsolatosan?
Végül — hol van az anyagiak helye egy keresztény életében? Meddig jogos és helyes a törekvésünk a jólét megalapozására, és hol kezdődik a luxus? Hasznos volna, ha a beszélgetésetek minél konkrétabb és sok példával „fűszerezett” lenne.
