Tartsatok egy kis csendet és mindenki gondoljon egy tárgyra vagy fogalomra, amely a legjobban kifejezi őt. Segítségül álljon itt egy lány és egy fiú hasonlata:
Egy lány azt mondja: én piros pöttyös labda vagyok, mert szeretek mozogni, ahogy a labda, szeretek játszani, vidám vagyok, mint ezek a piros pöttyök, emberek között szeretek lenni, mint a labda, amely nem igazán a magányos játékra való, a labdás játékok csoportosak.
Egy fiú azt mondja: én egy kert vagyok, mert szeretem a természetet, szeretek hasznos lenni, ahogy hasznosak a kertben élő növények, engem is még sokáig kell nevelni, ahogy a kertet is megművelik, és szeretem a csendet, a kert pedig nem park, ahol sokan vannak, a kert csendes.
Mindenki keresse meg a magának legjobban megfelelőt, majd osszátok meg őket egymás között. Azután mindezeket a titeket jelképező tárgyakat tegyétek egy képzeletbeli oltárra és ajánljátok Istennek őket, vagyis magatokat, amilyenek vagytok.