A pápa óriási felelősséget hordoz a vállán, nemcsak a katolikusokért, hanem a világ minden emberéért. A Jézustól kapott feladat: „Tegyetek tanítványommá minden népet" - őrá vonatkozik elsősorban. Ezt a munkát hívjuk evangelizálásnak, és ez minden kereszténynek kötelessége. Nem mindegy azonban, hogyan tesszük ezt. A pápa októberben (1993 - a szerk.) azt kéri tőlünk, imádkozzunk vele azért, hogy az evangelizálás közepette senki ne térjen el az egyház társadalmi tanításától sem. Hát az meg micsoda? - kérdezhetitek. Annak tudatosítása, ami erről az evangéliumban régtől olvasható: aki másokat Istenhez kísér, tegye szegényen, egyszerűen, azonosulva velük, úgy, mint egy jó testvér. Gondoljatok arra, milyen eredményt várhatna el egy olyan „apostol", aki hatalmaskodva, fölényesen, vizet prédikálva, de minden jóban dúskálva kísérelné meg, hogy jóindulatú, Istenre vágyódó keresőknek beszéljen a Nyolc boldogságról.
A Szentatya azt kéri tőlünk, imádkozzunk együtt, hogy ne legyen ellentmondás az Isten Igéje és hirdetőinek élete között. Miközben ezért imádkozunk, mindannyiunkért kérjük az Urat, és Isten egész népe alkalmasabb lesz feladatára.
Kérdések:
Mi a könnyebb: egyedül vagy közösségben imádkozni? (Fölteszem, többségben lesznek, akiknek egyedül könnyebb.) Miért? Mondjunk le egészen a közös imádságról? Ha nem, hogyan próbáljuk majd megkönnyíteni a dolgunkat?
Tegyetek tanítványommá minden népet!" – ez a feladat csak a pápára vonatkozik-e? Ha nem csak őrá, akkor még kire? Kikre? Miránk is? Hogyan? Egyenként készítsetek rövid lelkipásztori tervet arról, hogyan lehet, lehet-e egyáltalán vallástalanokat Jézus tanítványaivá tenni?
Játék:
Valaki közületek játssza el, milyen az, amikor egy rossz apostol fölényesen „hittérítget". A többiek legyenek hitetlenek. Számoljatok be egymásnak, kinek milyen érzése volt közben? Szívesen „megtért" volna egy ilyen evangelizáció hatására? Utána lehetőleg ugyanaz a személy, aki előbb a rossz példát mutatta, most játsszon el egy igazi, az imaszándék szerinti változatot. Vigyázat! Az evangelizálás nem egyenlő az igehirdetéssel! Nem prédikálnotok kell, hanem életre váltani valamiképpen a jézusi örömhírt.
A játék és a heves viták után tartsatok egy kis csöndet! Ez a csönd magától imádságra fog benneteket ösztönözni. Bármily furcsa, de az a csönd közös imádság lesz, s így nem is olyan nehéz. Ha valaki képes rá, körülbelül 3 perc múlva mondjon egy imát a Szentatya szándéka szerint. Ha ez akkor még nem sikerül, mondjátok el a Miatyánkot azokra a szándékokra.