Győzni jó! De hogyan?

 2014.02.20. 18:13

- Ha egész eddig nem szerettelek volna, most megszeretnélek ezért a fenséges gombalevesért - mondta apu és megsimogatta anyu kezét.

- Milyen jó, hogy eddig szerettél - mosolyodott el anyu -, mert ma Kora főzte a levest.

- Leányom - mondta erre ünnepélyes hangon, egy ki­csit zavartan apu -, büszke vagyok rád! Meríts nekem még egy kanállal.

Luca megvetően végig­mérte egyetemista nővérét és a keze művét.

- Nagy dolog egy leves! -  mondta. - Én rám lehettek csak igazán büszkék!

- Úgy látom, ma nagyon jó napunk van - jegyezte meg elégedetten apu, és hátradőlt a széken. - És mire legyünk büszkék?

- Én vagyok a legjobb az egész osztályban!

- Miben?

- A futásban! - jelentette be egy kicsit túl hangosan Luca. - A futásban! Az egész osztály futott, és én lettem az első! Kétszer lettem az első! A tornatanárnő megdicsért, hogy tehetséges futó vagyok. Misi meg azt mondta, hogy híres sportoló leszek!

- No, ez szép - nyugtázta örömmel anyu.

- Mindent elmesélek sorjában - darált lázasan Luca. - Az úgy volt, hogy nem lehetett tornaruhát fölvenni, mert még hideg volt, melegítőben mentünk ki a sportpályára, és egy vonalnál mindnyájan megálltunk, a tornatanárnő megadta a jelet, mindnyájan elindultunk, és én lettem az első!

- Csodálatos! - gratulált apu.

- Aztán mindjárt másodszor is futottunk - mesélte lelkesen Luca, - és akkor lehet, hogy Anti első lett volna, de szerencsére elesett, és akkor megint én győztem! Gizike meg kétszer utolsó volt, el is bőgte magát, mert mindenki rajta nevetett!

- Te is? - kérdezte apu, már sokkal kevésbé mosolyogva.

- Persze, mert Misi azt mondta, hogy én úgy futok, mint egy őzike, Gizike pedig, mint egy tehén! Rettenetesen nevettem, még a hasam is megfájdult...

- És Gizike?

- Gizike? Mit érdekel téged Gizike? - kérdezte  felháborodva Luca. - Az a fontos, hogy én győztem, nem pedig az a bőgőmasina!

- De amikor nem tudtad megcsinálni a matek házi feladatot, te is bőgtél! - emlékeztette anyu.

- Az egészen más! Egyébként is, mit nekem a matek, valami összeadás és kivonás, amikor én híres sportoló leszek. Sprinter! Dön­teni fogom a rekordokat, ki fogok utazni az olimpiára...

- A gyengébbeken nevetni fogok - vágott a szavába apu.

És már senki sem beszélt Luca győzelméről. Sőt, egy héttel később, amikor megint első lett a futásban, noha Anti most nem esett el, anyu akkor sem dicsérte meg tehetséges lányát. És akkor sem, amikor félévkor Luca megmutatta otthon a nagy piros ötöst tornából.

/Irena Landau: Gizike/

 

Kérdések:

Olyanok ezek a felnőttek, hogy soha nem lehet tudni, mi tetszik nekik, és mi nem...

Valóban nem lehet? Szerintetek apu és anyu viselkedése érthető, vagy érthetetlen?

Hogyan áll voltaképpen ez az egész győztes-vesztes kérdés? Hiszen ahhoz, hogy valaki győzzön, másoknak veszíteniük kell, nemde? Akkor meg mit kell irt okoskodni, ha egyszer győzni jó?

Képzeld magad Luca helyébe! Győztél a futásban, méghozzá kétszer egymás után. El vagy telve örömmel, és büszke vagy magadra. De az egész osztály nevet Gizike ügyetlen futásán. Mit tennél?

Lucának mit kellett volna tennie, hogy apu és anyu megdicsérje?

Címkék: versengés győzelem vesztés kudarc kezelése siker kezelése

A bejegyzés trackback címe:

https://bogarklub.blog.hu/api/trackback/id/tr305824455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása