Őrülten szerelmes voltam Lilkába. Gyönyörűséges, fekete hajú teremtés volt. Örök szerelmet esküdtem neki, mert feltett szándékom volt imádni őt úgy két-három hétig. Szerelmemnek számos tanújelét adtam, s a világon minden nő már rég megpuhult volna, de nem ez a fekete hajú ördögi szépség! Mindent kevesellt, mert tudta - a bestia! - hogy a folyóra járok és a mélybe meredek. A fiúk azt mondták neki, hogy a szerelemből a folyóba fogok ugrani. Én ugyan a halakat kerestem, de akár vízbe is fúlhattam volna. Erre ő elújságolta az egész üdülőben, hogy van egy fiú, aki az iránta érzett szerelemből ma-holnap kész a folyóba ugrani. Mivel azonban nem ugrottam, természetesen fel volt háborodva, és szemrehányásokkal halmozott el, hogy kompromittáltam őt, szégyenbe hoztam és most nevetnek rajta.
Ezt a mulasztást bepótolandó, valamint azért, hogy megmutassam neki: majompofám ellenére képes vagyok hősi tettekre, rendkívüli cselekedetre szántam el magam. Az ő tiszteletére tanúk jelenlétében megettem egy kiló cseresznyét magostul! E nagyszerű és megnyerő tett magát Kleopátrát is meglágyította volna. Így azután jogosan vártam jutalmamul egy bájos mosolyt vagy örömteli csodálatot.
- Remélem, most már viszonozza az érzéseim - kérdeztem (Lengyelországban a háború előtt a kamaszok már nem tegeződtek, mint a kisebb gyerekek)
Erre Ő: - Azt hiszem, nem.
- Neeem? És tudja, hogy én mit tettem Magáért?
- Nem foglalkoztatnak az apró pletykák...
- Apró pletykák? Tudja-e, hogy...
- Nem is érdekel!
- De Lilka! Én megettem Magáért egy kiló cseresznyét magostul!
- Ó, micsoda nagy esemény! És Maga - Maga tudja-e, mit tett értem Lali?
- Melyik Lali?
- A szemüveges.
- Megvetem őt!
- Ez esetben egy hőst vet meg!
- Még hogy hőst!
- Igenis! - pattant fel, és rám nézett csillogó szemmel. - Tudja meg, hogy Lali megette a művirágot a kalapomról, méghozzá szalagostul!!!
Megsemmisültem. Igen, ez a majom Lali túltett rajtam szerelmi őrületében. Lali fiatalabb volt nálam, s persze egészségesebb gyomrú. De hát az én tettem sem volt akármi! Ó, ha tudtam volna, én is megpróbáltam volna ugyanezt, de Lali, sajnos, gyorsabb volt. A nagy hatás érdekében, na meg azért, hogy legyőzzem, nekem most már Lilka gumicsizmáját kellett volna megennem, ami, tekintve, hogy a kisasszony tizenkét éves volt, egyáltalán nem tűnt apróságnak...
/Komel Makuszynski regénye nyomán/
Ma is légy lovag!
A fenti írás hőse különös módon értelmezte a lovagi udvarlás szabályait. Maga a lovagi eszmény azonban egyáltalán nem régimódi dolog. Minden korban léteznek olyan viselkedési normák, amelyek az őket megtartó férfit „lovaggá ütik”. Így te is megtanulhatod, mit kell tenned, milyen magatartást kell kialakítanod ahhoz, hogy a lányok komoly és megbízható srácnak tartsanak.
Íme néhány tanács:
- úgy viselkedj, hogy a lánynak ne legyen egy percnyi kételye az iránt, bemutasson-e a szüleinek (persze, még nem mint vőlegényt);
- érdeklődj ügyei iránt, emlékezz rájuk; ha tegnap dolgozatot írt, ma kérdezd meg tőle, hogyan sikerült;
- ha egyszer már mondta, hogy a vanília fagyit szereti, ne hozz neki epreset;
- ha gondban van, lehetőségeid szerint ajánld fel segítségedet, és ha valamit megígértél, tartsd is meg;
- ha buszról, villamosról száll le, nyújts neki kezet, ha éppen tócsába akar lépni, figyelmeztesd, ha a „keskeny pallón” kell átmennie, segíts neki, egyszóval „viseld gondját”;
- ha valami miatt nem tudsz elmenni a megbeszélt időpontra, feltétlenül értesítsd őt;
- légy kész bizonyos „erőfeszítésekre” az érdekében; ha gyenge pontja a matek, tanulj vele, ha szeret kirándulni vagy biciklizni, tarts vele még akkor is, ha ez nem a te legkedvesebb időtöltésed (hátha azzá válik?);
- amikor társaságban vagytok, egy kicsit mutasd ki, hogy törődsz vele: elsőnek neki hozz kólát a büféből, ha súlyos holmija van, segíts cipelni, add rá a hátizsákját, ha kilyukadt a gumibelsője, ragaszd meg; nagyon jól fog neki esni, hogy mások előtt is kimutatod a rokonszenvedet;
- egy-egy alkalommal örvendeztesd meg valami aprósággal, nem is a pénzen vett ajándék okoz igazán örömöt, elég, ha hozol neki egy különleges erezetű kavicsot, szép tobozt, útközben összeszedett mezei virágcsokrot vagy azt a könyvet, amit éppen elolvastál, és nagyon tetszett. Legyen közös az élmény!
Tudom, hogy mostanság az iskolában uralkodó szokások és divatok egy kicsit mások - a fiúknak és a lányoknak minél több „skalpot” kell összegyűjteniük ahhoz, hogy felnézzenek rájuk és jó fejnek tartsák őket.
De ily módon igazi, bensőséges barátságra nem lehet szert tenni. Ez pedig - akár bevallják maguknak a skalpgyűjtők, akár nem - minden ember legmélyebb szükséglete.