A képen: 1942. szeptemberében Solti István plébános és a Szívgárdista szervezet, tulajdonképpen az akkori hittan. (forrás)
Kislánykoromban nagyon szerettem volna szívgárdista lenni. Keveset tudtam róla ugyan, legföljebb annyit, hogy nem ugyanaz, hanem sokkal több, mint úttörőnek lenni. 1990 óta már nem elérhetetlen vágya ez a lányoknak, fiúknak. A szívgárda létesítése szinte csak elhatározás kérdése ezentúl. Dr. Szabó Elek, aki maga is szívgárdavezető, elkészítette a Szívgárda foglalkozások kézikönyvét. Valódi kézikönyvet, amely kevés elméletet, de annál több gyakorlatot tartalmaz. Bemutatja a szívgárda- foglalkozások modelljeit, s eligazítja a foglalkozásvezetőket az évi munkára, illetve az egyes találkozásokra való felkészülésben. Megtalálható a könyvben egy teljes évre való hetiparancs, a különböző korosztályú szívgárdisták (Jézus testvérei a kicsinyek, barátai a nagyobbak) számára testre szabottan. Utat mutat az énekek tanításában, s megadja a próbákhoz nélkülözhetetlen dalok listáját is. Sok játék leírását olvashatjuk a könyvben, tanácsokat a kirándulások, a táborozások, a tábortűz megrendezéséhez, ételrecepteket szabadban való főzéshez, s egy teljes évre szóló foglalkozásrendet is kézhez kapunk „puskául”, mintául saját „tanmenetünk” elkészítéséhez. A szerző az 1993/94-es tanév naprakész foglalkozástervét adta közre kézikönyvében. „Örömmel ajánlom valamennyi szívgárdavezető számára a kiadványt” - bocsátotta útjára a kézikönyvet dr. Dankó László kalocsa-kecskeméti érsek 1993. december 8-án.
1956-ban, közvetlenül a kommunista hatóságok által indított feloszlatás előtt Magyarországon 2500 szívgárda volt, 300000 gárdistával. A cserkészethez hasonlóan a Szívgárda is őrsökből, rajokból állt, léteztek szívgárda próbák is. Fő feladata Jézus Szíve tiszteletének a megvalósítása, valamint az imaapostolság volt. Minden szívgárdista 10 ígéretből álló fogadalmat tett. ..
Az önnevelést, jellemcsiszolást a hetiparancsok segítették, például: A megkezdett munka befejezésére és a türelem gyakorlására fordítom erőmet. Egy másik: A templomban példásan viselkedem. Vagy: Mindennap elmondom a felajánló imát.
A szívgárda foglalkozásokon, amelyeket imával kezdtek és a gárdaindulóval fejeztek be, volt a hetiparancs megbeszélése, ének- és népi játéktanítás, valamint alaki kiképzés. Kirándulni zárt sorokban mentek, és ahol foglalkozást tartottak, ott mindig rendet teremtettek maguk után.
Alább találtok két népi játékot, amelyet 50 évvel ezelőtt játszottak a mai nagymamák, nagypapák, az akkori szívgárdisták:
Fogd a botot!
A gyerekek kb. 4-5 méteres kört alakítanak. Egyikük a kör közepén egy kb. 1 méteres botot tart. A bot egyik végét a földre támasztja, a másikat pedig egyik ujja hegyével tartja. A középen álló gyerek valakinek a nevét hangosan kiáltva elengedi a botot és visszaugrik a helyére. Akinek a nevét kiáltotta, annak az eldőlő botot el kell kapnia, mielőtt az a földre esne. Ha sikerült időben megragadnia, most ő nevez meg valakit. Ha elejtette, hibapontot kap. Ha már mindenki ügyesen játszik, megnehezíthetjük a játékot azzal, hogy mindenki virágnevet vagy állatnevet választ magának és így szólítják egymást. Még nehezebb, ha elcserélik egymás nevét és az idegen névre kell ugrani.
Ádám, hol vagy?
Két gyerek bemegy a kézfogással kialakított körbe és mind a kettőnek bekötjük a szemét. Egyikük lesz Adám, a futó, a másik a fogó. Eltávolítjuk őket egymástól és megforgatjuk. A fogó megkérdi: „Ádám, hol vagy ?”, mire a válasz: „Itt vagyok”. A fogó igyekszik Ádámot megfogni, aki a felelet után azonnal a helyét változtatja, nehogy a fogó megtalálja őt. A kérdést többször is fel lehet tenni. Ha sikerült Ádámot megfogni, új szereplőkkel folytatódik a játék. A kör kerítésszerűen körülhatárolja a játékteret, ezért a bekötött szemű gyermekek bátran mozoghatnak.
