Az alkotás öröme

 2015.11.16. 09:42

 Írjunk verset!

Otthonunk könyve,

Ott van a mosolyod,

a babád könnye,

egy arany oroszlán

 aki a függöny mögött

lenyeli az eső kígyóját,

az ereszt rázó szél,

a lift titokzatos útja

éjfélkor,

a kifutó tej haragos sziszegése

és a porszívó masírozása

a szőnyegen,

ott van anyád, csókja

és apád meséje

jó éjszakát...

Lassan,

lapról lapra íródik

Otthonunk könyve

 

               Stanislaw Crabowski

 

Íjunk verset!

 

N

ovemberben sokat vagyunk otthon. Ilyenkor tudjuk csak igazán megbecsülni otthonunk valódi és átvitt értelmű melegét, kedvenc tárgyainkat, könyveinket, a családi időtöltést és legfőképpen azt a sajátos hangulatot, amely a mi otthonunkat a másokétól megkülön­bözteti, és amely miatt csak otthon vagyunk igazán otthon. De milyen az Otthonunk könyve?

Ezt mindenkinek magának kell megírnia. Mert nélkülünk is íródik, napról napra, lapról lapra. íródik nélkülünk, de ha nem írjuk meg, senki nem fogja elolvasni. Éppen ezért - írjunk verset az ott­honunkról!

A fenti vers szolgálhat példaképp, de a versbeli megoldás igen sokféle lehet. Van, aki a kötött formát, azaz a rímes verset választja szívesebben, másvalaki inkább szabad verset ír. Fontos, hogy azokra a dolgokra összpontosítsunk, amelyek igazán jellegzetesek a mi ottho­nunkban (tehát lehetőleg ne írjunk általánosságokat). Jó lenne, ha mások megéreznének valamit abból, milyen a mi otthonunk (persze ha a versek már elkészültek és fölolvassátok őket).

És még egy: azért léteznek versek, mert sok mindent nem lehet prózában elmondani. A vers az valami más.

 

                                                              Versíró merészséget kívánok minden szentjánosbogárnak.

Címkék: 1994/9/4. az alkotás öröme

A hétköznap csodái

 2015.11.16. 09:35

Az almafa 

E

gy alkalommal mikor vasúton utaztam, egy fiatalember mellett ültem, akinek szemmel láthatóan valami nagyon nyomta a szívét. Végül is előhozakodott vele, hogy most szabadult a börtönből és éppen úton van hazafelé. Elítélése szégyent hozott a hozzátartozóira, akik sohasem látogatták meg a börtönben és csak nagy ritkán írtak.

Mégis remélte, hogy megbocsátottak neki. De hogy megkönnyebbítse a helyzetüket, egyik levelében azt javasolta, adjanak jelt neki, amelyről, ha a vonat a város előtti kis tanya mellett elhalad, azonnal tudja, hogyan is éreznek iránta. Ha az övéi megbocsátottak neki, úgy kössenek az út mellett álló nagy alma­fára fehér szalagot. Ha azonban nem kívánnák, hogy hazamenjen, semmit se tegyenek, akkor a vonaton marad és utazik tovább, Isten tudja hová.

Amikor a vonat szülővárosá­hoz közeledett, akkora feszültséget érzett magában, hogy nem volt képes az ablakon kinézni. Egy másik utas helyet cserélt vele és megígérte, hogy figyel az almafára. Közvetlen ezután a fiatalember karjára tette a kezét, akinek hirtelen könnyek jelentek meg a szemében.

„Ez az - suttogta - minden rendben. Az egész fa tele van fehér szalagokkal.”

E pillanatban eltűnt minden keserűség, amely megmérgezte az életét. „Olyan volt ez számomra - mondta később -, mintha csodát éltem volna meg.” S talán az is volt.

John Kord Lagemann nyomán

Címkék: megbocsátás 1994/9/3. a hétköznap csodái

A képen: 1942. szeptemberében Solti István plébános és a Szívgárdista szervezet, tulajdonképpen az akkori hittan.  (forrás)

 

Kislánykoromban nagyon szerettem volna szívgárdista lenni. Keveset tudtam róla ugyan, legföljebb annyit, hogy nem ugyanaz, hanem sokkal több, mint úttörőnek lenni. 1990 óta már nem elér­hetetlen vágya ez a lányoknak, fiúknak. A szívgárda létesítése szinte csak elhatározás kérdése ezentúl. Dr. Szabó Elek, aki maga is szívgárdavezető, elkészítette a Szívgárda foglalkozások kézikönyvét. Valódi kézikönyvet, amely kevés elméletet, de annál több gyakorlatot tartal­maz. Bemutatja a szívgárda- foglalkozások modelljeit, s el­igazítja a foglalkozásvezető­ket az évi munkára, illetve az egyes találkozásokra való fel­készülésben. Megtalálható a könyvben egy teljes évre való hetiparancs, a különböző korosztályú szívgárdisták (Jézus testvérei a kicsinyek, barátai a nagyobbak) számára testre szabottan. Utat mutat az énekek tanításában, s megadja a próbákhoz nélkülözhetetlen dalok listáját is. Sok játék leírását olvashatjuk a könyvben, tanácsokat a kirándulások, a táborozások, a tábortűz megrendezéséhez, ételrecepteket szabadban való főzéshez, s egy teljes évre szóló foglalkozásrendet is kézhez kapunk „puskául”, mintául saját „tanmenetünk” elkészítéséhez. A szerző az 1993/94-es tanév naprakész foglalkozástervét adta közre kézikönyvében. „Öröm­mel ajánlom valamennyi szívgárdavezető számára a kiadványt” - bocsátotta útjára a kézikönyvet dr. Dankó László kalocsa-kecskeméti érsek 1993. december 8-án.

 

1956-ban, közvetlenül a kommunista hatóságok által indított feloszlatás előtt Magyarországon 2500 szívgárda volt, 300000 gárdistával. A cserké­szethez hasonlóan a Szívgárda is őrsökből, rajokból állt, léteztek szívgárda próbák is. Fő feladata Jézus Szíve tiszteletének a megvalósítása, valamint az imaapostolság volt. Minden szívgárdista 10 ígéretből álló fogadalmat tett.                                                         ..

Az önnevelést, jellemcsiszolást a hetiparancsok segítették, például: A megkezdett munka befejezésére és a türelem gyakorlására fordítom erőmet. Egy másik: A templomban példásan viselkedem. Vagy: Mindennap elmondom a felajánló imát.

A szívgárda foglalkozásokon, amelyeket imával kezdtek és a gárdaindulóval fejeztek be, volt a hetiparancs megbeszélése, ének- és népi játéktanítás, valamint alaki kiképzés. Kirándulni zárt sorokban mentek, és ahol foglalkozást tartottak, ott mindig rendet teremtettek maguk után.

Alább találtok két népi játékot, amelyet 50 évvel ezelőtt játszottak a mai nagymamák, nagypapák, az akkori szívgárdisták:

 

Fogd a botot!

 

A gyerekek kb. 4-5 méteres kört alakítanak. Egyikük a kör közepén egy kb. 1 méteres botot tart. A bot egyik végét a földre támasztja, a másikat pedig egyik ujja hegyével tartja. A középen álló gyerek valakinek a nevét hangosan kiáltva elengedi a botot és visszaugrik a helyére. Akinek a nevét kiáltotta, annak az eldőlő botot el kell kapnia, mielőtt az a földre esne. Ha sikerült időben megra­gadnia, most ő nevez meg valakit. Ha elejtette, hibapontot kap. Ha már mindenki ügyesen játszik, megnehezíthetjük a játékot azzal, hogy mindenki virágnevet vagy állatnevet választ magának és így szólítják egymást. Még nehezebb, ha elcserélik egymás nevét és az idegen névre kell ugrani.

Ádám, hol vagy?

 

Két gyerek bemegy a kézfogással kialakított körbe és mind a kettőnek bekötjük a szemét. Egyikük lesz Adám, a futó, a másik a fogó. Eltávolítjuk őket egymástól és megforgatjuk. A fogó megkérdi: „Ádám, hol vagy ?”, mire a válasz: „Itt vagyok”. A fogó igyekszik Ádámot megfogni, aki a felelet után azonnal a helyét változtatja, nehogy a fogó megtalálja őt. A kérdést többször is fel lehet tenni. Ha sikerült Ádámot megfogni, új szereplőkkel folytatódik a játék. A kör kerítésszerűen körülhatárolja a játékteret, ezért a bekötött szemű gyermekek bátran mozoghatnak.

Címkék: 1994/9/2. szívgárda nagyszüleink játékai

 

  

E

lérkezett az a szomorú nap, amikor édesanyám kisírt szemmel, amelyet nem próbált már rejteni előlem, azt mondta, hogy vele és apuval együtt elmegyünk a kórházba elbúcsúzni a nagymamámtól.

Nagyikám már nagyon karcsú volt és a kórházi ágyon úgy nézett ki, mint egy kislány, sápadt arca két nagy szem volt már csupán. Látható erőfeszítéssel mosolyodott el és intett, hogy üljünk le.

Édesanyám letett a szekrénykére egy narancsot, megkérdezte tőle, inna-e egy kis narancslevet, de Nagyi csak megrázta a fejét. Azután anyu fölébe hajolt, megpuszilta, és láttam, milyen nehezen tudja visszatartani a sírást. Utána apu puszilta meg Nagyi arcát és mindkét hófehér, karcsú kezét. Tudtam, most én következem, de szerettem volna valamit elmondani Nagyinak. Valami nagyon fontosat és csak négyszemközt. Ezt súgtam a fülébe. Megértette.

·    Hadd maradjak egy kicsit egyedül Tomival - kérte.

Anyu és apu szó nélkül hagyták el a kórtermet.

Elkezdtem: - Nagyikám, egyszer nagyon csúnya .dolgot műveltem.

Nagyon szelíden nézett rám.

·    Veled szemben becstelen voltam. Anyu vett két banánt, neked és nekem, amikor te már beteg voltál, én pedig megettem mindkettőt útközben. És egyáltalán nem is jöttem hozzád. Anyunak azt hazudtam, hogy neked nagyon ízlett. Soha nem fogom ezt elfelejteni.

A szemembe könny szökött, és elbőgtem magam. Nagyi intett, hajoljak fölé, kezébe vette arcomat és azt mondta:

·       ígérd meg, hogy csak a jó dolgokra fogsz emlékezni. Felejtsd el azt a banánt. Én is biztosan olykor akaratlanul meg­bántottalak...

·    Nem, te soha... - esküdöztem.

·    No, látod, nem is emlékszel már. Én is elfelejtettem azt a banánt. Amikor már nem leszek, csak arra emlékezz, ami kö­zöttünk jó volt, arra, hogy szükségünk volt egymásra... Ezt ígérd meg nekem.

 

1.  Szerinted miért akarta Tomi elmesélni a nagymamának ezt a dolgot a banánnal?

2.   Vajon minden ember érez-e lelkiismeretfurdalást az elkövetett vétke miatt?

3.   Hogyan értelmezed a nagymama utolsó szavait? Miért nagyon fontosak?

4.    A te családodban hogyan tartják emlékezetben az elhunyt rokonokat? Szoktak-e róluk mesélni?

Címkék: emlékezés elengedés megbocsátás 1994/9/1.

Adventi készülődés 2.

 2015.11.12. 10:57

Közösen is tehettek valamit másokért.

-Sok helyen gyűjtenek ajándékokat, közösen, vagy akár egyesével is összekészíthettek egy cipősdobozt. 

-Ellátogathattok egy gyermekotthonba, kórházba, vagy egy idősek otthonába is, és énekelhettek, vagy előadhattok egy karácsonyi darabot. Már többször voltam ilyenen, és szerintem mindkét félnek felejthetetlen élmény!

-Süthettek süteményt is, amit rászorulóknak, hajléktalanoknak oszthattok szét, de akár egy melegétel-osztásba is becsatlakozhattok!

-És a szülőknek készített karácsonyi műsor is nagy örömet okozhat, járulékosan pedig segíthet a szülők összehozásában is!

 

Címkék: advent készülődés betlehem önkénteskedés jó cselekedet

süti beállítások módosítása