- Képzeld, új kislány jött az osztályba - újságolja az ajtóból Ágota és mellém ültették.
- Hogy hívják?
- Cilinek. Szőke, hosszú haja van. Az apukája sokáig külföldön dolgozott. Nincs testvére. A tolltartója olyan, mint egy nagy cipzáros ceruza. Nem hord köpenyt. Viszont lakkcipőben jött. Adott egy meggyízű rágót - sorolja Ágota egy szuszra.
- Hát az Ildi?
- Ildi máshol ül - de látom az arcán, hogy nincsenek jóban.
- Vége a barátságnak?
Nem válaszol. Bizonyára maga sem tudja.
- Hát azért nincs vége... Ildivel nagyon jól el lehetett beszélgetni... De Cili is olyan aranyos. Nem tudom eldönteni, melyikükkel barátkozzam...
- Ezt, galambom, helyetted nem döntheti el senki. De az segíthet, ha elgondolkozol azon, mi kell a barátsághoz.
Komoly képet vág, majd elkezdi sorolni az ujjain:
- Hát... hogy szívesen találkozzam vele, jól tudjunk beszélgetni, osztozkodunk, amin lehet... Mi lehet még?
- Mondok akkor én is egy párat: érdekelnek-e a barátnőd gondjai még akkor is, ha neked egészen más gondjaid vannak? Képes vagy-e meghallgatni őket többször is? Fontos-e neked, hogy a barátnőd csinos legyen, vagy inkább arra vigyázol, nehogy alulmaradj? Elő szokott-e fordulni, hogy valamit megígérsz neki, és nem tartod meg? Hogy éreznéd magad, ha ő elköltözne egy másik városba? Ha valaki megbántotta, téged is elszomorít-e? Előfordult-e, hogy otthagytad őt az utcán, mert megláttál másvalakit? Szoktad-e megdicsérni, amikor valamit jól csinál, okosan válaszol, szépen táncol, énekel és így tovább? Nem felejtesz-e rákérdezni arra, ami nagyon fontos neki, ami őt éppen foglalkoztatja, még ha neked személyesen semmi közöd sincsen ahhoz? Gondban lennél-e, ha ajándékot kellene venned a számára? Ismered-e az ízlését, a vágyait? Ilyen és ehhez hasonló kérdést még sokat lehetne fölsorolni, tudod?
Egy darabig csak a víz csobogása és az edények csörömpölése hallatszik, mert éppen mosogatok. Végre Ágota megszólal:
- Ildivel azért ez barátság volt...
- Mért mondod azt, hogy volt? Csak nem fogtok összeveszni Cili miatt? A barátság nem szerelem, a barátságban nincs helye a féltékenységnek. Nem lehet számon kérni az új ismeretséget.
- Ildi nem is kérte számon, de én tudom, hogy rosszul esik neki, hogy én Cili mellett ülök.
- Ágota, én meg azt látom rajtad, hogy Cili imponál neked, mégpedig úgy érzem, az anyagiak miatt. Valahogy meg is értelek, de meg vagyok győződve arról, hogy ez a fajta vonzódás egy jómódú kislányhoz önmagában nem lesz elég a barátsághoz, ha nem lesz más is, ami benneteket összeköt. De ide figyelj - Cili nemcsak az osztályban új, hanem az országban is. Sok a pótolnivalója, és több barátnőre is szüksége lehet. Ahogyan te ővele - ő is köthet mással barátságot. Ezért ne várj, és ne ígérj kizárólagosságot. Légy nyitott és nagyvonalú, hozd őket - mármint Cilit és Ildit - össze, iratkozzatok be együtt zenés tornára, vagy akár egy szabás-varrás tanfolyamra is!
- És ha Ildi nem akarja?
- Ágota, ha türelmes voltál Ildihez, ha nem éltél vissza a bizalmával, ha szavadat megtartottad és segítettél neki, amikor rászorult - akkor nyilván fontos vagy a számára és biztosan nem utasít vissza. Hiszen akkor nemcsak neked, hanem neki is új barátnője lesz.
Kérdések:
Ágota esete kapcsán gondolkozzatok és beszélgessetek arról, milyen szerepet játszanak az életünkben az úgy nevezett „piszkos anyagiak”. Ha valakiről véleményt alkotunk, fontos-e az anyagi helyzete? Vonzódunk-e olyan osztálytársakhoz, akik megengedhetik maguknak, hogy körbekínálják a társaságot rágógumival, gyümölccsel, csokival vagy más nassolnivalóval, ha egyébként más miatt nem közelednénk hozzájuk? Mennyire befolyásolja egy osztálytárs elfogadottságát az anyagi helyzete? Aki jómódú, annak könnyebb? Miért? Vagy éppen nehezebb? Mindenki igazán őszinte vele? Keressetek példákat a saját osztályotok életéből.