Imádkozzunk együtt!

 2014.02.07. 11:52
Bizonyára minden hittanórát imádsággal kezdetek. Érdemes a klubfoglal­kozásokat is így kezdeni, de azért lehet egészen más ez az imaforma, mint amit a hittanon megszoktatok. Változatosságot jelenthet, ha minden alkalom­mal más az imádság vezetője. Például így szólíthatjátok meg Őt:
Azért jöttünk össze, Jézus, mert ha együtt vagyunk, Te is biztosan velünk vagy. Nagyon jó, hogy megtisztelsz bennünket jelenléteddel. Köszönjük! Amikor egymásra szeretettel figye­lünk, olyan, mintha Rád figyelnénk. Mutasd meg, mit vársz el tőlünk ezen a napon. Ámen.
(Lehet csak énekelni, lehet kötött imádságot mondani és még sok-sok variáció elképzelhető.)
 
Az együtt imádkozás maga is erő. Az imádságban előre kell haladni és ez mindenkor munkát is jelent. Csak az az ember imádkozik majd felnőtt korában Istenhez és emberhez méltóan, aki ezeken a fejlődési fokokon hajlandó volt végigmenni. Ti nagyon jó úton jártok, ha együtt iratkoztok be az imádság iskolájába. Évente eggyel felsőbb osztályba.
 

A pápa óriási felelősséget hordoz a vállán, nemcsak a katolikusokért, hanem a világ minden emberéért. A Jézustól kapott feladat: „Tegyetek tanít­ványommá minden népet" - őrá vonatkozik elsősorban. Ezt a munkát hívjuk evangelizálásnak, és ez minden kereszténynek kötelessége. Nem mindegy azonban, hogyan tesszük ezt. A pápa októberben (1993 - a szerk.) azt kéri tőlünk, imádkoz­zunk vele azért, hogy az evangelizálás közepette senki ne térjen el az egyház társadalmi tanításától sem. Hát az meg micsoda? - kérdezhetitek. Annak tudatosítása, ami erről az evangéliumban régtől olvasható: aki másokat Isten­hez kísér, tegye szegényen, egyszerűen, azonosulva velük, úgy, mint egy jó testvér. Gondoljatok arra, milyen eredményt várhatna el egy olyan „apostol", aki hatalmaskodva, fölényesen, vizet prédikálva, de minden jóban dúskálva kísérelné meg, hogy jóindulatú, Istenre vágyódó keresőknek beszéljen a Nyolc boldogságról.

A Szentatya azt kéri tőlünk, imádkozzunk együtt, hogy ne legyen ellentmondás az Isten Igéje és hirdetőinek élete között. Miközben ezért imád­kozunk, mindannyiunkért kérjük az Urat, és Isten egész népe alkalmasabb lesz feladatára.

 

Kérdések:

Mi a könnyebb: egyedül vagy közösségben imádkozni? (Fölteszem, többségben lesznek, akiknek egyedül könnyebb.) Miért? Mondjunk le egészen a közös imádságról? Ha nem, hogyan próbáljuk majd megkönnyíteni a dol­gunkat?

Tegyetek tanítványommá minden népet!" – ez a feladat csak a pápára vonatkozik-e? Ha nem csak őrá, akkor még kire? Kikre? Miránk is? Hogyan? Egyenként készítsetek rövid lelkipásztori tervet arról, hogyan lehet, lehet-e egyáltalán vallástalanokat Jézus tanítványaivá tenni?

Játék:

Valaki közületek játssza el, milyen az, amikor egy rossz apostol fölényesen „hittérítget". A többiek legyenek hitetlenek. Számoljatok be egy­másnak, kinek milyen érzése volt közben? Szívesen „megtért" volna egy ilyen evangelizáció hatására? Utána lehetőleg ugyanaz a személy, aki előbb a rossz példát mutatta, most játsszon el egy igazi, az imaszándék szerinti változatot. Vigyázat! Az evangelizálás nem egyenlő az igehirdetéssel! Nem prédikálno­tok kell, hanem életre váltani valamiképpen a jézusi örömhírt.

A játék és a heves viták után tartsatok egy kis csöndet! Ez a csönd magától imádságra fog benneteket ösztönözni. Bármily furcsa, de az a csönd közös imádság lesz, s így nem is olyan nehéz. Ha valaki képes rá, körülbelül 3 perc múlva mondjon egy imát a Szentatya szándéka szerint. Ha ez akkor még nem sikerül, mondjátok el a Miatyánkot azokra a szándékokra.

 

Címkék: társadalom hitelesség evangelizáció közös ima

A bejegyzés trackback címe:

https://bogarklub.blog.hu/api/trackback/id/tr115803523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.