A betlehemezés

 2014.02.12. 17:43

A régi keresztény egyházi liturgiából fejlődött ki. A mise keretében így próbálták meg a nagy ünnepekre vonatkozó bibliai történeteket drámaivá, a jelenlévők számára érzékelhetőbbé tenni. Ezek az előadások később kiszorul­tak a templomokból, de a ferencrendi szerzetesek a karácsonyi témájú misz­tériumjátékokat igyekeztek megőrizni. A régi betlehemezők templom alakú építményt hordoztak, ahol az angyalok, József, Mária, Heródes, a Háromkirá­lyok és az Ördög bábjait táncoltatták. Így mutatták be Jézus születésének történetét, a pásztorjátékot, Heródes és a Háromkirályok történetét.

Házról házra járunk, ismeretlen lakásokba csengetünk be, és ismeretlen emberek nyitnak ajtót nekünk. Minden megtörténhet. Valaki örül ne­künk, valaki csak elvisel, rosszul leplezett türelmetlenséggel, valaki szívélyesen betessékel, más kurta visszautasítással becsapja orrunk előtt az ajtót. Mindezekre nem árt felkészülni. Ahol nem örülnek nekünk, ott mi se akarjunk maradni, hanem rövid köszönéssel továbbállunk. Hitvitába bele nem bonyolódunk. Más a feladatunk - azokat az embereket keressük, akik szívesen és kíváncsian hívnak be minket és rövid műsorunkat meghallgatják. Sok az idős és egyedülálló ember. Betlehemezésünk régi népi hagyományt elevenít fel, az idősek gyermekkorukból gyakran még emlékeznek is rá.

Mit csináljunk, ha megkínálnak valamivel? Egy kis nassolnivalót ud­varias köszönettel el lehet fogadni. Bonyolultabb a dolog a pénzzel - némely vidéken a betlehemezés egyenesen kereseti lehetőséget jelentett a fiatalok számára, és ez általánosan elfogadott volt. Nekünk azonban nem az a célunk, hogy pénzgyűjtést rendezzünk betlehemezés ürügyén. Az emberek kelleme­sen meg lesznek lepve, ha visszautasítjuk a „fizetséget" - manapság minden­ki inkább az ellenkezőjéhez van szokva.

Ha lehet, vigyünk magunkkal kis csengőt. Különleges, ünnepi hangu­latot teremt, és egy kicsit felhívja ránk a figyelmet. Ahol ajtót nyitnak nekünk, ott hangosan köszönünk és valamelyikünk megkérdi: „Szabad-e betlemehezni?" vagy „Szabad-e kis Jézust köszönteni?". Ha igen a válasz, akkor előadjuk rövid műsorunkat. 

VERSEGI BETLEHEMES

Nagykarácsony éccakája,

Krisztus Jézus születése

Szűz Mária édesanyja

Mely gondosan ápolgatja

Kiskarácsony, nagykarácsony,

Kisült-e már a kalácsom?

Ha kisült már, ide vele

Hadd egyem meg melegibe.

Nincs a Jézusnak subája,

Sem sarkantyús kis csizmája.

Miből volna subácskája,

Ha elveszett báránykája?

János pajtás, menj előre,

Nyájaidat fordítsd össze,

Mivel Márton nagyon öreg,

Nyája után lassan lépked.

Vedd fel Panka ködmönkédet,

Kösd be bolyhos fejecskédet,

Maradj itthon te a nyájnál,

Míg ott leszünk a Jézusnál.


A köszöntök (sorban megállnak, köszönnek). A legidősebb (megszólal):

- Szabad-e a kis Jézust köszönteni?

A köszöntők (énekelnek):

Ó, ha Magyarországban,

Bitske Mező Városban

Jöttél volna világra

Akadnál jobb országra

 

Mert adnánk jó mézecskét,

Vajas, édes tejecskét,

Szükségedet megszánnánk,

Párnácskánkba takarnánk.


A végén elköszönünk: „Dicsértessék a Jézus Krisztus" és elmegyünk.

 

Címkék: betlehemezés

A bejegyzés trackback címe:

https://bogarklub.blog.hu/api/trackback/id/tr795811378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.