Kornélia kabátja

 2014.02.12. 16:38

Wojtek először az egyik tükörben nézegette magát, utána a másikban, majd legtovább a harmadikban, mert az különösen érdekesen torzította az arcát – hol megnyújtotta, hol meg megrövidítette, ha egy kicsit idébb vagy odébb állt. Igazán jó játék volt, de mint minden játék – ez is unalmassá vált egy idő után. Egyébként sem tartotta magát olyan szépnek, hogy órákig nézegesse magát a tükrökben. Utoljára tehát hatalmas grimaszt vágott, és meghúzta anyja kabátujját:

- Anyu, menjünk már!

- Máris... - mondta anyu, le nem véve a szemét a divatlapról. - És mit szólnál ehhez, Kora?

- Szélesíti a csípőt - rázta meg a fejét Kora.

- Én amondó volnék, hogy legyen ez a kihajtott mandzsettás - taná­csolta a varrónő.

- Nem, az nem tetszik, nem szeretem a mandzsettát - szeszélyeskedett Kornélia. - Nekem legjobban ez a passzentos tetszik, szőrmés gallérral.

- Nincsen gallérnak való szőrmém - rázta meg a fejét anyu.

- Akkor talán ez a kapucnis?

Wojtek feje már kavargott ettől a sok mandzsettától, gallértól, kapuc­nitól és Kora egész télikabátjától.

- Válassz végre valamit és menjünk már! - förmedt rá a nővérére.

- Nyughass már! - A lány ideges lett. - A télikabát nagyon fontos! Egész télen ezt fogom hordani!

- Két télen át is, sőt, ameddig ki nem növöd - sóhajtott anyu, és lapozott egyet a divatlapban. - És ez hogy tetszik?

- Gyönyörű, mintha éppen a kisasszonynak találták volna ki - erő­sítette meg fáradt hangon a varrónő.

- Szuper! - kiáltott fel gyanús lelkesedéssel Wojtek.

- No jó... - egyezett végre bele Kora, és Wojtek már futott is a kijárati ajtó felé, amikor a varrónő megszólalt:

- Most pedig megmérjük a kisasszonyt, és kiválasztjuk a bélésnek valót... meg a gombot.

Wojtek kétségbeesetten nézte, hogyan mérik Korát széltében-hosszában, hogyan kéri Kora, mérjék meg még egyszer a csípőbőségét, mert biztosan eltévesztették, hogyan tárja szét anyu a kezét mondván, hogy hiába, ha egy­szer Kora olyan édesszájú, mire Kora sértett képet vág, mire anyu elkezd válogatni a bélésanyagok közt... Wojtek nézte és hallgatta őket, rettenetesen unta ezeket a női dolgokat és egyszer csak azt érezte, hogy mindjárt fölrobban:

- Én itt nem bírom ki! Nem érdekel engem Kora kabátja! És egyáltalán, haza kell mennem, mert rengeteg leckét adtak fel!

A varrónő még egyszer megmérte a kabátnak való anyagot és furcsán nézett anyura.

- Elég lesz?

- Elég, úgy nézem - mosolyodott el a varrónő.

- Rengeteg házim van! - ismételte meg halálosan elunva a dolgot Wojtek.

-  Milyen kár! - szomorodott el anyu. - Akkor menjünk haza. Neked majd máskor nézünk egy dzseki szabásmintát.

- Nekem? - lepődött meg Wojtek.

- Igen, mert a nagymama elég sok anyagot vett, de nem tudtam, neked is elég lesz-e. Bár igaz, ott van még a régi, amit a múlt télen hordtál. Kár, hogy úgy sietsz.

- Ki siet? - háborodott fel Wojtek és fölkapott az asztalról egy gyermekdivatlapot. - Rengeteg a házim, de majd mindent szépen megcsinálok! Meglátod! Ez tetszik?

- Jó az ízlése a fiának - dicsérte meg a varrónő, - de ez a dzseki inkább tavaszi. Én talán ezt ajánlanám...

- Anyu, akkor én most hazamegyek - mondta Kora, aki életében először megunta nézegetni magát a tükörben.

- Menj, kislányom - mondta anyu szórakozottan.

Kora elment. De furcsa ez a lány, hiszen csak most kezd érdekes lenni az egész!

Kérdések:

Ugye, mennyire unatkozott Wojtek, amíg nem ő volt az esemény középpontjában? És mi is mennyire másként látnánk néha a dolgokat, ha mások bőrébe tudnánk bújni. Mennyivel jobban értenénk mások viselkedését, cselekedeteit, mennyivel gyorsabban tudnánk meg­oldani a konfliktusainkat. Vajon mitől lett minden egyszerre olyan érdekes Wojteknek? Szerintetek van-e kapcsolat az érdek és az érdekes között?

Tartsatok körbeszélgetést arról, ki hogyan viseli el, ha nem ő a társaság figyelmének a középpontja. Meséljetek konkrét helyzeteket, amelyek veletek megtör­téntek.

Játék:

„Bújj a bőrébe!"

Három konfliktus- helyzetet mutatunk be, amelyet meg kell jelenítenetek, méghozzá rögtönzéssel. Pró­báljátok minél jobban beleélni magatokat a szereplők lelkiállapotába. A játék második részében a játékosok szerepet cserélnek, és azt majd ugyanolyan meggyőződéssel kell eljátszaniuk. Nagyon jó lenne, ha ti is tudnátok hasonló konfliktushelyzeteket kitalálni és eljátszani.

1. Kardos tanár úr notesze eltűnt. A tanár úr Lackót gyanúsítja, mert Őt kérte meg, hogy a térképeket a szertárba vigye vissza, ahol a noteszt tartotta. Lackó határozottan tagadja.

2. Anya és Kriszta között a konfliktusok úgyszólván ál­landóak amiatt, hogy anya szerint Kriszta semmit nem segít a házimunkában, és minden arra az időre marad, amikor anya hazaér. Kriszta azt mondja, tanulnia kell, hiszen összeszidják, ha rossz jegyet kap, és különben is van még két öccse.

3. Orsiról, az osztály legjobb tanulójáról, aki igen beképzelt és undok szokott lenni másokkal, Kata azt terjesztette el, hogy azért vágatta le a haját, mert megtetvesedett.

Lehet érvelni szívvel-lélekkel, teljes erőbedobással mindkét oldalon. Ügy­védet fogadott az egyik sértett, azután pedig a másik is. Igazi ügyvéd csak olyan ügyet vállal el, amelynek igazságáról meg van győződve.

Címkék: empátia türelem érdekek más bőrébe bújni

A bejegyzés trackback címe:

https://bogarklub.blog.hu/api/trackback/id/tr945811171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.