A 13 éves Peti és a 10 éves Misi között szinte szünet nélkül folyik a harc. Sőt, a verekedés legelszántabb fázisában Peti ki szokta zárni Misit közös szobájukból. Amikor megismerkedtek a „testvérmérleg" nevű játékkal, nehezen bár, de ráálltak, hogy elkészítsék saját mérlegüket.
Először Misi sorolta fel a vádakat:
- Peti kizár engem a szobánkból.
- Amikor Peti barkácsol, mindenért engem küld, mindig megkér engem erre-arra, de amikor nekem van szükségem valamire, Peti nem hallja meg.
- Ha valaki kikezd velem, Peti mindig biztat: „Add vissza neki!'', és én ezt nem szeretem.
Utána következett Peti:
- Mindig hülyéskedik, amikor leckét írok, és ez engem zavar. Ugrál és buta reklámdalokat énekel.
- Nagyon lassú mindenben - evésben, öltözködésben... Ez nagyon idegesít.
- Utánoz vagy csúfol. Például ha mondok neki valamit komolyan, azt válaszolja: „Igenis, tábornok úr!” Néha egyáltalán nem lehet vele beszélni.
Most következett a játék második része - hisz minden mérlegnek van először egy „tartozik", azután pedig egy „követel" oldala. És ez a rész sokkal érdekesebb - ugyanis ekkor mindenki a másik erényeiről beszél.
Misi:
- Peti mindig megvéd. Többször előfordul, hogy valaki belémköt, a múltkor is az uszodában, és Peti elintézte. Mellette biztonságban vagyok.
- Néha Peti segít a leckében, ha valami nehezebb van, ilyenkor nem kell sokáig könyörögni, sőt, néha magától megtanít valami újra. Amikor elkezdtük a törteket, egyedül én tudtam az osztályban, mi az, mert Peti már elmagyarázta.
- Ha megütöm vagy megvágom magam, Peti ellátja a sebem. Ért hozzá, mert volt már elsősegélynyújtáson.
Peti:
- Együtt játszunk, ez jó.
- Ha valamin töprengek, elmondom Misinek, néha van használható ötlete.
- Ha elfogy a heti pénzem, Misi mindig ad kölcsön. Én is neki. Mindegyikünknek külön zsebpénze van, de a szobában minden közös.
Amikor a fiúk összehasonlították egymással a testvérmérleg két oldalát, a következő eredményre jutottak:
Misi szerint Petiben 75 százalék a jó és 25 százalék a rossz.
Peti szerint Misiben 70 százalék a jó és 30 százalék a rossz, majd módosította az eredményét 75-25 százalékra.
Megkérdeztem, szerintük mi a lényege ennek a játéknak. Azt mondták: nagyon hasznos, mert már tudjuk egymásról, kinek mi a jó és a gyenge oldala. Tudjuk, ki mit akar a másiktól. Végül Misi hozzátette: ez a mérleg többet segít, mintha beárultam volna Petit anyunak.
A végén még szóba hoztam egy érdekes dolgot: vérmérsékletük különbségét.
Peti mindenben gyors, de könnyen „felkapja a vizet". Misi ellenkezőleg - lassú, de türelmesebb is. Ez a különbség nagyon hasznos és tanulságos lehet a számukra, elősegíti ugyanis a másik ember másságának a megértését és tiszteletben tartását. Peti önuralmat tanulhat Misitől, Misi ügyességet Petitől.
Mivel a klubban esetleg ritkán vagytok együtt a testvéreitekkel, a szöveg olvasása után beszéljétek meg egymással a módszert, ki-ki elkészítheti a saját „tartozik-követel" rovatát, és csak otthon vonja be a testvérét a játékba. Az elkészített mérlegről és a testvéri kapcsolatban esetleg bekövetkező változásokról érdemes majd szót váltani valamelyik következő találkozón.
Bizonyára többen azt gondolják most: „dehogy akarja majd a testvérem játszani velem ezt a játékot. Azt fogja mondani, hogy hülyeség az egész, hagyjam őt békén!" Mégis, ha a testvéred idősebb és erősebb nálad, ha rendszerint te húzod a rövidebbet, hidd el, neki is jobb lenne, ha véget érne a testvérharcotok. Neki is - bár nem mutatja - szüksége van a békére, a szeretetedre, az elismerésedre, az elfogadásodra.