Az iszlám és a kereszténység

Iszlám azt jelenti: „Isten iránti odaadás, belenyugvás az Isten akaratá­ba." így nevezte el Mohamed az egyistenhit általa alapított arab formáját, amely a legfiatalabb világvallássá lett. E vallás híveit muszlimoknak vagy mohamedánoknak hívják.

Szent könyvük a Korán, amelyet az írásos töredékekből és szóbeli hagyományokból Mohamed halála után állítottak össze. A Korán 114 szutrából, azaz fejezetből áll, melyek ritmikus, rímes prózában íródtak. Tartalmilag nagyon változatos - érzelemgazdag vallásos költészet, az óarab, zsidó és keresztény mondák mellett találhatók benne száraz, törvénymegszabó előírá­sok. A pokolról és a paradicsomról szóló fantáziadús leírások szomszédságá­ban Isten mindenhatóságának fejtegetése, felhívás a hitetlenek elleni harcra vagy Mohamed személyes életére vonatkozó utalások olvashatók.

A Korán szerint a pátriárkák, a próféták (Ádám, Noé, Lót, Ábrahám, Izmael, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron, Dávid, Salamon, Illés, Elizeus, Jób, Jónás, Zakariás, János) és Jézus valamennyien helyes úton jártak, az igaz hitet vallották, a végső tanítást azonban csak az utánuk jövő Mohamed adta. Különösen nagy jelentőségű közülük Ábrahám - Hágár révén ő lett Izmael atyja, akit az arabok ősatyjuknak tartanak, Izsák révén pedig a zsidók ősapja.

Az iszlám kétségkívül magasrendű vallási és erkölcsi értékeket tartal­maz: hit az egy Istenben, a világ teremtőjében, az emberek törvényhozójában és bírájában, hit Isten kinyilatkoztatásában, aki próféták által szólt az embe­rekhez, hit az örök életben, amely boldogságot jelent majd azoknak, akik hittek és jót cselekedtek, de boldogtalanságot azoknak, akik hitetlenek voltak és rosszat cselekedtek, különösen a szegények és az árvák sanyargatásával és az uzsorával.

A Korán szerint Jézus, Mária fia (Hisza ibn Maryam) nem „Isten fia", hanem „Isten egyszerű szolgája", nem ő hozta az embereknek a végleges kinyilatkoztatást, nem halt meg az emberek üdvösségéért. A Korán elutasítja a lényeges keresztény igazságokat: a megtestesülést, a Szentháromságot, Krisztus megváltásának egyetemességét.

Mégis, valamennyi nem keresztény vallás közül a zsidóság után az iszlám áll a legközelebb a kereszténységhez. A katolikus Egyház kife­jezte szándékát a II. vatikáni zsinaton, mely szerint új kapcsolatra törekszik az iszlámmal és párbeszédet keres vele.

Feladatok:

Fogalmazzátok meg egy mondatban, miért állhat az iszlám az izrae­lita vallás után legközelebb a kereszténységhez! (5-20 pont)

Keresd meg a Teremtés könyvében azt a helyet, amely Izmael és Izsák testvérkonfliktusáról szól! (15 pont)

Mi Ábrahám neve a mohamedánoknál? (5 pont)

Keress példákat az evangéliumokban, amikor Jézus kitüntető figye­lemmel foglalkozik más vallású emberekkel! (10-10 pont)

Keressetek példákat arra, amikor Jézus pogányok hitét megdicséri! (5-5 pont)

Kiről állítja a Teremtés könyve: ”Te magad is áldás leszel... Benned nyer áldást a föld minden nemzete?” (20 pont)

A fentiek elolvasása után egészítsétek ki, ki tud még valamit az iszlámról (pl. Egri csillagok), melyek az iszlámot államvallásként elfogadó országok stb.

A más nézeteket vallók közti párbeszéd lényege az a mindkét fél részéről megnyilvánuló szándék, hogy ki-ki megismerje és megértse a másik fél szempontjait. Ezzel kapcsolatosan vitassátok meg az alábbi két beszélgetési „taktikának" előnyeit és hátrányait, valamint lehetséges következményeit: a./azt keressük, ami elválaszt (mert így például mindenki jobban tudja meg­határozni önmagát); b./ azt keressük, ami összeköt (hogy legyen például közös alapunk, amely biztatást ad a jövőre).

Mi a véleményed a következő idézetről: Afrikában, ahol az iszlám misszió harcol a kereszténységgel a feketék lelkéért, Mohamed küldöttei mindenekelőtt azt hangsúlyozzák, hogy az általuk megnyert hívők egy világot átfogó közösség teljes jogú tagjai lesznek, ugyanakkor fehér uraik újonnan megtért „testvéreiket Krisztus­ban" továbbra is alacsonyabb rendű „bennszülötteknek'' tekintik és kezelik. Milyen kereszténységről beszélhetünk azokban az országokban, ahol ez igaz?

Tudjuk-e valóban „Krisztusban való testvérnek" tekinteni minden felebarátunkat? És mi a helyzet cigány felebarátainkkal? Vannak-e közvetlen élményeitek, véleményeitek ebben a kérdésben?

Játék:

Szőkéknek tilos!

Készítsünk egy táblát a fenti felirattal! (Egy-két szőke mindig akad a csoportban.) Szőkéknek tilos itt leülni! A csoport meghökken. Miért? Csak. Most ez a szabály. Játékról van szó, elfogadják. A szőkék kényszeredetten félrehúzódnak. Mi lesz most velük? Ez mind a két csoportot kell, hogy foglalkoztassa. A vezető hozzáteszi, hogy mindazok, akik nem értenek egyet ezzel a szabállyal, szintén kimehetnek, csatlakozhatnak a szőkékhez szolidaritásból. Az ezután bennmaradóknak valami édességet kínálunk, de lehet az valami nagyon kívánatos játék is.

Valószínű, hogy nem lesz sem a játék, sem a finomság fogyasztása zavartalan. Bántani fog mindenkit a többiek kirekesztése. Mégis szükség van arra, hogy a játéknak ez a szakasza viszonylag sokáig tartson. Végül behívjuk a többieket. Megfordítjuk a tiltó táblát és együtt megbeszéljük, mi történt most velünk. Elfogadtunk egy szabályt, amely értelmetlen, ember­telen volt. Mitől lesz valaki szőke? Hogy ilyennek születik. Esetleg, ha szőkére festi a haját. Ha például általánosan elfogadott lenne ez a buta szabály, akkor azok, akik bár nem szőkék, de szolidaritásból csatlakoztak a kitaszítottakhoz, befesthetik szőkére a hajukat.

Találkozunk-e a valóságban ehhez hasonló „szabályokkal"? És ezeknek a kirekesz­téseknek mi az alapja? Tehet-e arról valaki, hová születik? Vagy: mikor születik? Kitalálhattunk volna olyan szabályt is, hogy például az áprilisban születetteknek tilos leülniük?

Mi nem alkotunk-e íratlan szabályokat, például amikor nem akarunk barátkozni valakivel, mert kövér, mert kancsal, mert sántít, mert cigány stb.? Ha környezetünkben mégiscsak alkotnak ilyen írott vagy íratlan szabályt, mit tehetünk ellene? Milyen volt a szőkékkel szolidárisak élménye az önkéntes kirekesztődéssel kapcsolatban? Milyen érzés volt ez a szolidaritás a törvénnyel kirekesztettek számára?

Szembe merünk-e szállni mi mindnyájan az efféle igazságtalansággal? Milyen mó­dokon érhetünk célt? Igaz lehet-e Jézusnak ez a mondata: Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld? Mikor? Hogyan?

A megbeszélés után a nem kirekesztettek megvendégelik a kirekesztetteket. Éneke­lünk valami szívet melengető, a csoportban jól ismert dalt a szeretetről. És imádságban kérjük az erőt ahhoz, hogy képesek legyünk az igazságosságot szolgálni „mindenféle szél" ellenében is. (Ha én zászló volnék...)

Címkék: párbeszéd faji megkülönböztetés kirekesztes vallási különbségek

A bejegyzés trackback címe:

https://bogarklub.blog.hu/api/trackback/id/tr115811083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.