Az angoltanárnő

 2014.02.20. 18:27

- Képzeld, micsoda cirkusz volt ma nálunk a suliban! - jelenti be Ágota már az ajtóban. - Új angoltanárnőnk van!

- Ő hozta a cirkuszt?

- Jaj, nem! Csak tényleg cirkusz volt, egészen lehetetlen helyzet alakult ki, azt sem tudjuk, mit csináljuk.

- Akkor mondj el mindent szép sorjában – indítványozom.

- Hát az egész dolog úgy kez­dődött, hogy reggel mentünk a suliba egy páran, és mindig találkoztunk vala­kivel, aki csatlakozott hozzánk, és akkor lehettünk már vagy tízen, amikor Zsolt észrevett egy igen csinos nőt, aki előt­tünk ment. Tényleg nagyon csinos volt, és a fiúk el is kezdték mindjárt a meg­jegyzéseiket, a cukkolást a lábáról, meg a járásáról...

- Ő hogyan reagált?

- Úgy tett, mintha nem hallotta volna, de egy kicsit elvö­rösödött, és igyekezett gyorsítani, csakhogy ez már azon a fövenyes részen volt, ott nincs hová lekanyarodni, muszáj előre menni...

- És nagyon bántó volt, amit ott mondogattak? - kérdem, bár nem azért, hogy Ágota pontosan ismételje meg, hanem a tisztánlátás kedvéért, de mivel habozik, másképp teszem fel a kérdést:

- Te a helyében megsértődnél?

- Azt hiszem, igen - válaszol és elgondolkodik. - Az olyan égő, amikor az emberről úgy beszélnek, mint egy tárgyról, ami ráadásul nincs is ott... és te azt hallhatod. Ők néha tényleg...

- Végül is, mi lett azzal a csinos nővel?

- A nőről, képzeld el, a második óra elején kiderült, hogy az új angoltanárnőnk. Persze biztosan azonnal rájött, hogy a mi osz­tályunkból való srácok voltak, mert csak úgy szikrázott a szeme, amikor bejelentette, hogy nagyon komolyan kell vennünk a tárgyát, mert manapság idegen nyelv ismerete nélkül egy lépést sem lehet tenni a világban, a továbbtanulásról és az elhelyezkedésről már nem is beszélve.

- Ebben igaza van. Na de mit csináltak a fiúk? Ez a Zsolt például?

- Zsolt leült az utolsó padba, egy páfrány árnyékába. Minden reménye abban van, hogy a tanárnő hamar elfelejti, ezt mondta, amikor órák után beszélgettünk róla.

- Mások mit mondtak?

- Mindenfélét. Hogy most a fiúk miatt pikkelni fog az egész osztályra!

- És mondd, Ágota, az nem jutott az eszetekbe, hogy a legegy­szerűbb lenne bocsánatot kérni?

Felemeli a szemöldökét:

- Hát... éppen mondta valaki. De nem akartak. Mert mit mondjanak? „Bocsánatot kérünk a viselkedésünkért, mert...” Mert mi?

- Ágota, bocsánatkéréssel minden ügyet helyre lehet hozni, csak sietni kell. Menjenek holnap órák előtt. Három nap múlva már igazán nevetséges lesz. Meglátod, mindnyájan megkönnyebbültök... és Zsoltnak sem kell elbújnia a páfrány mögé. A végén még megutálja az angolt, igazán kár lenne!

- Na de mit mondjanak? Mit mondjanak neki?

- Mondják például azt: „Tanárnő, bocsánatot kérünk a visel­kedésünkért, de egy új felsős lánynak néztük a tanárnőt, és egy kicsit szabadszájúak voltunk. Még egyszer bocsánatot kérünk.” És sűrű meg­hajlások közepette elvonulhattok.

- Föl lesz háborodva!

- Dehogy! Biztos vagyok benne, hogy egy tanárnő, akit felsős lánynak néztek, azonnal jókedvre derül és hamar kiengesztelődik.

Ágota meghallgatja, elképzeli, elmosolyodik, majd azt mondja:

- Milyen hülyék vagyunk!

- Nem, nem vagytok ti hülyék. Csak azt a módot nem tudjátok még, ahogy a felnőttekkel leginkább érdemes érintkezni. Sajnos, az a helyzet, hogy mire megtanuljátok, már magatok is felnőttek lesztek, és egyáltalán nem fogjátok érteni a fiatalok vicceit...

 

Beszélgetés:

A tanár megsértődik. Mindennapi iskolai eset. Valaki írt róla valamit a táblára. Észreveszi, vagy nem, amikor bejön az osztályba? És ha észreveszi - mit szól majd?

Valaki nem tudta kihagyni a ziccert, annyira odakívánkozott, arra rímelve, amit a tanárnő mondott. Persze az egész osztály röhögésbe tör ki, a tanárnő összezavarodik, és csak percek múlva képes újra folytatni az órát.

Valakik szüntelenül beszélgetnek óra közben. Nem segít, ha százszor is figyelmeztetik őket, hogy maradjanak már csendben, nem segít, ha időközönként beírás kerül az üzenőjükbe. Ha a tanárnő rájuk néz, udvarias és szenteskedő arccal mímelik a figyelmet. A szünet nélküli beszélgetéssel állandóan értésére adják, hogy amit mond, érdek­telen és nem fontos, s ők csak muszájból vannak itt.

A kérdés igazán így hangzik: ember-e a tanár? Megérdemli-e az emberséges bánásmódot? Ez alkalommal cseréljétek ki a tapasztalatokat a tanáraitokról, de ez egyszer ne arról legyen szó, milyen igazság­talanok, undokok, hogy kivételeznek, hanem arról: milyenek vagytok ti hozzájuk? Nem kényszerültünk-e bele mindnyájan ebbe a „diák-­tanár” szerepbe, ahonnan olyan nehéz kitörni a „mindnyájan emberek vagyunk” felismerés felé?

Hiszen Isten nem a csüggedés, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. (2'Tim 1,7)

 

Címkék: iskola empátia emberség méltóság tanár-diák kapcsolat tanár is ember

A bejegyzés trackback címe:

https://bogarklub.blog.hu/api/trackback/id/tr815824478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.