Írjunk verset!

Otthonunk könyve,

Ott van a mosolyod,

a babád könnye,

egy arany oroszlán

 aki a függöny mögött

lenyeli az eső kígyóját,

az ereszt rázó szél,

a lift titokzatos útja

éjfélkor,

a kifutó tej haragos sziszegése

és a porszívó masírozása

a szőnyegen,

ott van anyád, csókja

és apád meséje

jó éjszakát...

Lassan,

lapról lapra íródik

Otthonunk könyve

               Stanislaw Crabowski

Íjunk verset!

ovemberben sokat vagyunk otthon. Ilyenkor tudjuk csak igazán megbecsülni otthonunk valódi és átvitt értelmű melegét, kedvenc tárgyainkat, könyveinket, a családi időtöltést és legfőképpen azt a sajátos hangulatot, amely a mi otthonunkat a másokétól megkülön­bözteti, és amely miatt csak otthon vagyunk igazán otthon. De milyen az Otthonunk könyve?

Ezt mindenkinek magának kell megírnia. Mert nélkülünk is íródik, napról napra, lapról lapra. íródik nélkülünk, de ha nem írjuk meg, senki nem fogja elolvasni. Éppen ezért - írjunk verset az ott­honunkról!

A fenti vers szolgálhat példaképp, de a versbeli megoldás igen sokféle lehet. Van, aki a kötött formát, azaz a rímes verset választja szívesebben, másvalaki inkább szabad verset ír. Fontos, hogy azokra a dolgokra összpontosítsunk, amelyek igazán jellegzetesek a mi ottho­nunkban (tehát lehetőleg ne írjunk általánosságokat). Jó lenne, ha mások megéreznének valamit abból, milyen a mi otthonunk (persze ha a versek már elkészültek és fölolvassátok őket).

És még egy: azért léteznek versek, mert sok mindent nem lehet prózában elmondani. A vers az valami más.

                                                              Versíró merészséget kívánok minden szentjánosbogárnak.