Minden családban előfordulhat, hogy beteg gyerek születik, valaki baleset áldozata lesz, ami tartós sérüléssel jár, vagy idős kora következtében mozgásában erősen korlátozott és a többi családtag állandó segítségére szorul. Ilyenkor nagyon megváltozik a család élete, és ezt a tényt minden tagjának az egészséges gyereknek is - tudomásul kell ven­nie, és alkalmazkodnia kell az új hely­zethez.

Betegen született testvéredtől nem várhatsz el annyit, mint önmagadtól vagy egészséges társaidtól. De ő a te testvéred, ebben az életszakaszban többek között téged jelölt ki Isten a segítésére, támo­gatására. Ezt így kell fölfognod.

Ha megbetegszik egy felnőtt családtag, értened kell, hogy a betegség, baleset következtében beállt változásokat, például a foglal­kozás föladását, megszokott környezetéből és életrendjéből való ki­esését, elmagányosodását nemegyszer nehezebben viseli, mint a testi szenvedést. Nem kell elkeseredned, ha tapasztalod, hogy ingerült, netán igazságtalan, és az egész világot vádolja a sorscsapásért. Hosszú és nehéz folyamat tudomásul venni a tartós betegséget, kiegyezni vele, beletörődni a csökkent mozgáslehetőségekbe és megpróbálni betegen is minél „normálisabb” életet élni. Neked segítened kell ebben, és a segítséged leginkább a megértésben és a türelemben fejeződhet ki. Ne vágj unott képet, amikor közérzetéről, az orvosságok hatásáról beszél - számára ez a téma a legfontosabb. Ugye, te sem éreznéd magad jól, ha valaki látható unalommal hallgatná a téged legjobban érdeklő információkat.

Nemcsak megértőnek és türelmesnek kell lenned, hanem figyel­mesnek is. A betegek és az idősek általában nem szeretik a zajt. A magnót le kell halkítanod; ha vendéged van, ne beszélgessetek hango­san. Ezt meg kell értened. Segítőkészségedre is nagy szükség van -biztos meg kell tenned apró szolgálatokat, az egész család által végzett ápolási munkából ki kell venned a részedet.

Előfordulhat, hogy lázadozol ellene, azt gondolod: „milyen jó más gyereknek, akinek nem kell egy tető alatt élnie egy beteggel, nem kell áldozatokat hoznia, tekintettel lennie, többletkötelességet vállalnia és összébb húzódnia, mindenben al­kalmazkodnia...”

Nagyon emberi gondolatok ezek. De minden, ami jön - Isten­től jön. Te még nem tudod, csak Ő tudja, mi jó fog származni a számod­ra az ilyen nehéz élethelyzetből. Te mindig csak Jézusra gondolj, em­lékezz, hogyan bánt a hozzá érkező betegekkel: szeretettel, türelemmel, segítőkészen. Őt utánozd!

Kérdések a megbeszéléshez:

Mindenekelőtt saját tapasztalatotokra támaszkodjatok: aki találkozott már tartós betegséggel vagy rokkantsággal a családjában vagy a közelebbi környezetében, mondja el a saját megfigyeléseit a beteg ember helyzetéről, életéről és arról a segítségről, amelyet nyújtanak neki a mindennapi életben.

Miben tud segíteni a gyerek? Melyek azok a kis feladatok, amelyeket magára vállalhat? Erről is ajánlatos tapasztalatokat cserélni. Van-e valaki, aki az egy­házközségetekben törődik a betegekkel és az idősekkel? Kérdezzétek meg erről a plébános atyát, és ha ez lehetséges, próbáljátok tartósan beépíteni a Szentjánosbogárklub életébe az idősek és a betegek számára tett apró szolgálatokat.

Edit egy vak lány, akinek felolvasták a Nők Lapjából, hogy egy 25 éves nő súlyos betegség következtében megvakult és nem láthatja kétéves kisfiát. Kétségbeesett férje segítségért és vigaszért fordult a népszerű újsághoz. Edit többek között ezt írta neki: „Anyagilag sajnos nem tudok segíteni, mert még diák vagyok, viszont néhány dologban adhatok tanácsot. Szívből kívánom, hogy a kezelések hatására visszanyerd a látásod, de ha mégsem sikerül, nem szabad elkeseredned. Több foglalkozási lehetőségünk van. Megtanulhatjuk a gépírást, a számítógép-kezelést és idegen nyelveket is tanulhatunk. Ha kéred, megtudom, hol tanítják írni a felnőtt vakokat. A Hermina úti Intézetben megtanítanak a fehér bot használatára. A Vakok Szövetségében kapott igazol­vánnyal kedvezményesen utazhatunk. Ha bármiben tudok segíteni, szívesen teszem, és jegyezd meg: „Jól csak a szívével lát az ember, ami lényeges, az szemmel nem látható.”

Mi a benyomásotok e levélről? Milyen lelkületre vall, ha valaki így képes támogatni egy másik, bajba jutott embert?