A földkerekség legtöbb országában a halott sírbatétele - helyenként elhamvasztása és porainak elhelyezése - ünnepélyes szertartás. A halottal való foglalkozás - mosdatás, öltöztetés, koporsóba helyezés - kegyeletes cselekedet, hiszen a halott nem tudja már azt viszonozni. A holttest elföldelése az elhunyttal szemben olyan kötelesség, amelynek elmulasztása bűn és szerencsétlenség az Ószövetség szerint.

Viszont az elhagyott halott eltemetése különleges erénynek számított. Palesztinában a meleg éghajlat miatt a halál beállta után nyolc órán belül már temettek is. A holttestet általában nem balzsamozták, a hullaszag ellensúlyo­zására illatos kenetet használtak. A holttestet lemosták, lepedőbe csavarták, a törzset, a végtagokat és a fejet vászoncsíkokkal becsavargatták. Azután bősé­gesen megöntözték illatos olajjal. A halottat pálmaágakkal, illatos virágokkal díszített hordágyra tették, és a rokonok, ismerősök vitték a sírhoz. Ott koporsó nélkül vitték le a sírba. A sírokat általában a földbe ásták. Nem volt ritka a barlangszerű mélyedésbe való temetkezés sem. A halott feje alá néha követ is helyeztek. Miután a magukkal hozott mécsest és illatszereket is melléje tették, a sír bejáratát kőlappal fedték be. Mivel a holttest és a sír érintése hét napra tisztátalanná tette az embereket, a sírokat figyelmeztetésképpen megjelölték – fehérre meszelték, ugyanis a zsidóknál a gyász színe a fehér.

A gyászolók kiáltoztak vagy siránkoztak, gyakran hivatásos siratóasszonyokat is fogadtak. A közvetlen hozzátartozók megszaggatták felső ruháikat, földet vagy hamut szórtak a fejükre, fedetlen fővel jártak, böjtöt tartottak, a férfiak szakállt növesztettek.

Feladatok:

Keresd ki a Teremtés könyvéből Jákob haláláról és temetéséről szóló részt. Mi volt Jákob végakarata? Hogyan teljesítette József? (10 pont)

Miért gyászolt Dávid király? (2Sám 12) (10 pont)

Ki kérte ki Pilátustól Jézus holttestét? (5 pont)

Miért mentek az asszonyok Jézus sírjához? (5 pont)

Miért óvta Márta Jézust Lázár sírjának felbontásától? (5 pont)

Kérdések:

A halálra - különösen a saját halálunkra – ritkán gondolunk. Pedig egész életünkben valahogy mégis készülünk rá. Érdemes egy találkozást a halálról való beszélgetésnek szentelni. A kérdések lehetnek például a követ­kezők:

Mi lenne, ha senki nem halna meg? Miért nem élünk örökké ezen a földön?

Hogyan képzeljük el a halál utáni életet? Mit lehet róla tudni az Egyház tanítása szerint?

Miért sírunk, ha valaki meghal?

Vajon a halottak szelleme ellátogat a földre? Látnák-e, hallanak-e bennünket? Segítenek-e? Megjelennek-e az álmainkban?